5/30
5 tipp, gondolat, esszencia 30 napon keresztül
11. nap
ma 5 nélkül :-)
A kisfiú és az almafa
Réges-régen élt egy hatalmas nagy almafa.
Egy kisfiú volt a játszótársa, akivel barátságot kötött. A kisfiú szeretett a nyári forróság elől az almafa árnyékába húzódni, s minden nap együtt játszottak. A fiú felmászott az almafára, az almafa pedig elrejtette, hintáztatta, körülfonta ágaival, gyümölcsével kínálta, miközben szíve mélyéig megszerette a fiút. Mindketten boldogok voltak, ha együtt lehettek.
Eltelt néhány év, a kisfiú felcseperedett.
Már nem járt el minden nap az almafához, egy idő óta nem is találkozott vele.
De egyszer, mikor mégis visszatért hozzá, a fa feléje nyújtotta az ágait, és kérlelni kezdte:
- Gyere, kisfiú, játsszunk együtt!
De a fiú így válaszolt:
- Én már nem vagyok kisfiú, és nem tudom minden időmet arra fordítani, hogy egy fával játszadozzam. Nekem pénzre van szükségem, mert játékokat akarok venni magamnak!
Az almafa szomorúan válaszolta:
- Nekem nincs pénzem, de ágaimról és törzsem alól összegyűjtheted az almáimat. Ha eladod őket a piacon, kaphatsz értük pénzt, és vehetsz rajta játékokat!
A fiú nagyon lelkes lett, összeszedte a termést, és örömmel futott ki vele a piacra. El sem búcsúzott az almafától. A fa szívében szomorúság támadt.
Telt - múlt az idő. A fiúból felnőtt férfi lett, s egyszer újból visszatért az almafához.
Az almafa nagyon megörült neki.
- Gyere közelebb, játsszunk újra együtt! - hívogatta őt a fa. De ő egy kissé türelmetlenül így válaszolt:
- Nekem egyáltalán nincs időm a játékra! Saját házra van szükségem, mert szeretnék családot alapítani. Tudsz nekem ebben segíteni?
- Bocsáss meg, nekem nincs semmiféle házam! De ha akarod, levághatod az ágaimat, és felépítheted belőlük a házadat!
A férfi levágta az összes ágat, elégedetten és boldogan futott el, hogy megvalósítsa álmait.
A fa újra szomorú és magányos lett.
Hosszú-hosszú évek teltek el.
Egy szép, napsütéses napon deresedő halántékú férfi érkezett a fához.
Az almafa gyönyörködött benne, lelkesen fogadta:
- Gyere, játsszunk újra együtt!
- Én már nem tudok játszani veled. Békességre vágyom, szeretném egyszer még életemben meglátni a tengert. Nem tudsz adni egy csónakot?
- Nekem nincs csónakom. De még megvan a törzsem! Kivághatod, készíts belőle magadnak csónakot!- válaszolta az almafa elrejtve könnyeit.
A férfi kivágta a törzset, elkészítette a csónakot, és elindult a tengerre.
Sok éven át nem is látták egymást.
Egy galambősz hajú ember érkezett vissza az almafához. Megállt mellette. Nem szólt semmit.
- Bocsáss meg, fiam, de nekem nincs almám, nem tudlak megkínálni semmivel. Nem maradt már semmim, csak az öreg, beteg gyökereim - mondta az almafa.
- Megöregedtem. Már nem vágyom semmi másra, csak a gyökereidhez támaszkodnék, lepihennék melléd, mint régen.
Azzal lefeküdt a fa megmaradt csonkja mellé és a haldokló almafa mosolyogni kezdett....
/Shell Sylvestein meséje/
Megérintett a mese?
Elszorult a szíved?
Eszedbe jutott valaki?....
Ma is Neked szeretettel!
Nánássyné Benis Aranka
kineziológus
szellemi gyógyító – parapszichológus
Alternatív Képességfejlesztési Tanácsadó
20/499-7286
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése