Te is képes vagy rá!

STRESSZOLDÁS
TANULÁSKÖNNYÍTÉS
KÉPESSÉGFEJLESZTÉS
SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS
Te is képes vagy rá! Hogy mire? Bármire, ami a gondolataiban megfogalmazódik.
Hiszem és tapasztalatból mondhatom, hogy az ember élete során folyamatos változáson megy keresztül. Az viszont nem mindegy, hogy hagyja, hogy az élet sodorja, vagy saját maga formálja, alakítja élete, önmaga változásait. Tovább->
Nánássyné Benis Aranka e-mail: teiskepesvagyra.hu@gmail.com telefon: 20 499 7286

2016. május 18., szerda






 5/30
5 tipp, gondolat, esszencia 30 napon keresztül
18. nap
Charlie Chaplin
 
Soha nem lehet elégszer elmondani, nap mint nap figyelni kell önmagunk szeretetére, szeretetének kifejezésére. Melyet aztán a gyakorlatban is, a hétköznapokban is meg kell élnünk, cselekedni kell érte. Önmagunkért.

"Az Univerzum és az élet csodája pedig leginkább akkor dolgozik az érdekedben, amikor boldog vagy, és azt teszed, amit akarsz" 
Mike Dooley

Ahogy ezt Chalie Chaplin gondolta valaha, mai is érvényes gondolatsor:


"Amikor elkezdtem szeretni önmagam
 észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!! "
Charlie Chaplin





Ma is Neked szeretettel!
 
Nánássyné Benis Aranka
kineziológus
szellemi gyógyító – parapszichológus
Alternatív Képességfejlesztési Tanácsadó
20/499-7286

2016. május 17., kedd






 5/30
5 tipp, gondolat, esszencia 30 napon kereszül

17. nap

ÉTKEK


Bízzunk benne, bármennyire is zordnak tűnik az időjárás mostanában, hogy eljön a nyár, eljön a jó idő. Előkerülnek a fürdőruhák, a nyári ruhácskák és kiderül, hogy a télen felszedett kis melegen tartó súlyfeleslegünk is belefér e a nyári ruhába. Már akinek nincs, annak nincs ilyen problémája.

Persze, ilyenkor mindenki nekiáll fogyókúrázni, diétázni és menti, ami menthető.
Négy napos diéta, aetkins, szénhidrátszegény étkezés, és még sorolhatnám, hogy mi az , amire ilyenkor ráfanyalodunk, és alig várjuk, hogy vége legyen.



„Tudatossággal és fáradsággal sem érhető el a boldogság és az elégedettség mindaddig, amíg kizárólag külsőleg, anyagi síkon keressük. A belső gömbölyűséget és teljességet nem valósíthatjuk meg rafinált szerelmi és evési módszerekkel, ha mindkettőt csak testi szinten műveljük”
/Rüdiger Dhalke/


Igen ám, de amint abbahagyjuk a diétát, azok a fránya kilók visszacsúsznak. Hogy ez mennyire bosszantó!

Gondolkodtál már azon, hogy miért eszünk többet a kelleténél? Hogy nem csak azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem azért is, mert sóvárgunk bizonyos ételek után.  De ha sóvárgunk, akkor mi után sóvárgunk valójában? Vagy milyen típusú ételeket részesítünk előnyben, akkor az, milyen személyiségjegyre utalhat? 

Érdekességképpen hoztam Neked pár gondolatot, ételt, annak összefüggéseiben, hogy milyen ételt szeretsz, vagy sóvárogsz utána, az mit mondhat el rólad:

1., Ha valaki nagyon szereti a befőtteket, a konzervált és füstölt élelmiszereket, akkor könnyen lehet, hogy konzervatív beállítottságú.

2., Akik a fűszerezetlen, íztelen ételeket szeretik, azok nem szeretik a nyüzsgést, nagy felfordulást az életükben.

3., Aki viszont erősen fűszerezi az ételeit, az azt fejezi ki ezzel, hogy szereti a nagy feladatokat, az izgalmakat, a szokatlan eseményeket, és nemcsak magának, de emésztőrendszerének is megenged néhány dolgot.  Illetve ha fűszeres ételre vágyódik valaki, annak hiányzik az élet „fűszere”

4., Aki szereti a magokat, vagy szeret rágcsálni, az szereti átrágni magát a dolgokon. Vagy szüksége van arra, hogy átrágja magát valamin.

5., Aki a krumplipürét, pudingot, szaftos dolgokat szereti, tejbegríz és társai, szereti a pempős ételeket, az szereti, ha nem igazán van probléma az életében, szeret rágódás nélkül átmenni a dolgokon. Illetve, szereti a „babás” ételeket, szereti, ha babusgatják, gondoskodnak róla. Ha sok ilyen típusú ételre vágyik, lehet, hogy szeretné, ha gondoskodnának róla.

Te milyen ételt szeretsz? Mi után vágyódsz? Van ilyen?




Ma is Neked szeretettel!
Nánássyné Benis Aranka
kineziológus
szellemi gyógyító – parapszichológus
Alternatív Képességfejlesztési Tanácsadó
20/499-7286



2016. május 16., hétfő




5/30
5 tipp, vagy gondolat, esszencia 30 napon keresztül
16. nap

ÉRTÉKES VAGY!

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.
A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak.
Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek.
Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.
Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.

- Sok szürke pontot érdemel - mondogatták egymásnak. - Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!

Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.

- Nem vagyok jó foltmanó - gondolta.


Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.
Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta!

Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

- Én is ilyen akarok lenni! - gondolta Pancsinelló - Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!
 Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
- Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.
- Élit?
- Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.
- De miért?
-Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!
 Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
- Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? - kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg.
Így aztán Pancsinelló haament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.
Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.
Ekkor meghallotta a nevét.
- Pancsinelló! - hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
- Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
- Te tudod a nevemet? - kérdezte a kis manó.
- Persze, hogy tudom! Én alkottalak!
Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
- Hm... - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. - Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!
- Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!  
- Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók. 
- Tényleg?
- Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak?
Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!
Pancsinelló felnevetett.
- Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
- Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem
Pancsinellóra még soha seni nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.
- Minden nap vártam, hogy eljössz! - folytatta Éli. 

- Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák - mondta Pancsinelló.
- Tudom. Mesélt rólad.
- Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
- Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.
- Micsoda?
A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?
- Hát, még nem nagyon...
Éli elmosolyodott.
- Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.
Éli letette Pancsinellót a földre.
- Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé - hogy 

nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!

Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:

- Azt hiszem, komolyan mondja!
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.


MAX LUCADO




Ma is Neked szeretettel!
Nánássyné Benis Aranka
kineziológus
szellemi gyógyító – parapszichológus
Alternatív Képességfejlesztési Tanácsadó
20/499-7286